A nyugdíjpénztárak tagjai az egyéni számlák évi hozamértesítőit hamarosan kézhez kapják és lehet, hogy kellemetlen meglepetésben lesz részük. Mielőtt bárki is a szívéhez kapna, vagy hirtelen felindulásból meggondolatlan döntéseket hozna, szeretném néhány mérlegelendő szempontra felhívni a figyelmet. Milyen szempontokat érdemes végiggondolni a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a most meghozott döntésünk következtében akár rosszabbul is járhatunk, mint ha semmit sem tennénk...

Először is tisztázzuk azt, hogy mi alapján lehet egy nyugdíjpénztár nyereséges?

A nyugdípénztárak által elért eredményeket elsősorban a befektetési stratégiájuk határozza meg. E stratégiának megfelelően a tagok pénzének befektetése után különböző kockázatot vállalnak:

- kisebb kockázat: állampapír túlsúlyos
- nagyobb kockázat: részvény túlsúlyos befektetések alapján.

A befektetések által a pénztártagok vagyona is napról-napra változik, ennek értékét naponta meghatározzák, vagyis hogy az adott napon mennyiért tudnák eladni az adott értékpapírokat. Ha többet kapnak érte, mint amennyiért vásárolták - akkor nyereséget értek el, ha kevesebbet, akkor veszteséget.

Mivel azonban az értékesítés természetesen nem történik meg, ezért a naponta kimutatható nyereség, illetve veszteség is elméleti, és csak papíron létező.

Ha azonban a "virtuális" veszteség hatására a pénztártag kezdeményezi az értékpapírok eladását, akkor ezzel a döntésével már valóságos veszteséget realizálhat, ezért érdemes meggondolni ezt a döntést.

Egy lehetőség lehet a TB-nyugdíjrendszerbe történő visszalépés, de ez csak azoknak a magánnyugdípénztári tagoknak, akiknek a nyugdíjba vonulásuk időtartamáig a tagsági viszonyuk nem éri el a 120 hónapot és a járadékuk a TB-ből származó nyugdíj 25%-át. Ők 2012 december 31-ig visszaléphetnek és ekkor a megtakarításaikat (a kiegészítő befizetések nélkül) visszautalják a nyugdíjalapba. Így olyan nyugdíjat kapnak, mintha mindig ott lettek volna biztosítottak.

Ha nem áll fenn a visszalépés lehetősége, akkor a tag választhat egy összegű kifizetést vagy a számlán is hagyhatja az összeget. Ha a pénz felvétele mellett dönt, akkor a fentiekben említett "virtuális" veszteség szintén azonnal realizálódik. Ezért érdemes lehet a számlán hagyni a megtakarítást, hogy a tőkepiaci helyzet normalizálódásával ez a "virtuális" veszteség kompenzálásra kerüljön. Természetesen nincs erre sem garancia, de a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy a kockázatosabb befektetések hosszabb időtávon nagyobb árfolyamnyereséget realizálhatnak.

Másik lehetőség ugyanazon a pénztáron belül egy másik befektetési stratégiájú portfólió választása, melynek keretében eltérő kockázatú befektési lehetőségek közül választható:

• kevésbé kockázatos, főleg állampapírokba fektető klasszikus portfoló,
• közepes kockázatú, melyben vegyesen vannak állampapírok és részvények (kiegyensúlyozott portfólió),
• és kockázatosabb, melyben nagyobb részt képviselnek a kockázatosabbnak tekintett részvények (növekedési portfólió).

Mielőtt meghozzuk a döntésünket érdemes megvizsgálni a pénztár befektetési politikáját és mind a jelenlegi, mind pedig a választott portfóliót.

A pénztárak alapvető célja, hogy hosszútávon megőrizzék, de inkább gyarapítsák a megtakarítások reálértékét. A választható portfóliós rendszerben a nyugdíjig hártra lévő idő alapján lehet választani:

• klasszikus - a nyugdíjkorhatár betöltéséig legfeljebb 5 év van hátra,
• kiegyensúlyozott - a nyugdíjkorhatár betöltéséig legalább 5 év és legfeljebb 15 év van hátra,
• növekedési - legalább 15 év van a nyugdíjkorhatár betöltéséig.

Ugyanez érvényes a pénztár váltás esetére is, de ebben az esetben nem elhanyagolható a felszámított költség mértéke sem. Ugyanis nem mindegy, hogy a havi befizetésekből mennyi kerül valóban befektetésre és mennyit vonnak le a pénztár működési költségei gyanánt. Minél nagyobb ez a befektetési arány (92-98%), annál jobb. Vagyonkezelési díjra általában a pénztár vagyonának 1%-át számítják fel, azonban vannak nagyobb pénztárak, ahol ezt házon belül is elintézhetik, mégis a díjterhelési mutató közelebb áll az 1,5%-hoz (pl. OTP, Erste). Ha figyelembe vesszük, hogy évi 1 százalékpontos különbség is 20 év távlatában már akár 22%-os mínuszt (vagy pluszt) eredményezhet, akkor érdemes váltás előtt több pénztártól is ajánlatot kérni.

Jó tudni, hogy ha ugyanolyan portfólióval rendelkező új pénztárat választunk, mint a régi volt, a váltással semmiféle veszteséget nem realizálunk, hiszen az új helyen is hasonló növekedési feltétellel rendelkező porftóliónk lesz. Elhamarkodottan azonban soha ne döntsünk az esetleges veszteségek láttán, hiszen a nyugdíjpénztári befektetések mindig hosszútávra szólnak. Egy év teljesítménye alapján nem éri meg értékelni, sokkal többet mutat a 10 éves átlagos nyereség adat.

A befektetések nem vesztek el, azonban sajnos most jelen pillanatban kevesebbet érnek. A nemzetközi válság hatására mindenhol általánosan több mint a felével leértékelődtek a részvények és még a biztonságosnak tekintett magyar állampapírok is csupán 2,5% hozamot tudtak realizálni, ami a csökkenést nem tudta kiegyenlíteni.  Mivel a magányugdíjpénztári befizetéseket világszerte értékpapírokban tartják, a magyar nyugdíjpénztárak 2008-ban kb. 20% veszteséget könyvelhetnek el. Ne feledd azonban, hogy ez mindaddig elméleti veszteség, amíg az értékpapírokat nem adják el! A döntés a pénztártag kezében van, ha most az eladás mellett dönt, akkor nem adja meg magának az esélyt a veszteség kompenzálására.

Végezetül néhány adat a PSZÁF honlapjáról, hogy mely magánnyugdíjpénztárak érték el a legjobb átlagos 10-éves hozamrátát 1999-2008 között:

AXA Magánnyugdíjpénztári ág - klasszikus 8,64, kiegyensúlyozott 7,38

Dimenzió Magánnyugdíjpénztár - klasszikus 8,91, kiegyensúlyozott 7,45

Életút Első Országos Magánnyugdíjpénztár - klasszikus 9,86, kiegyensúlyozott 8,39

Erste Bank Országos Nyugdíjpénztár - klasszikus 9,02, kiegyensúlyozott 7,3

Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár - klasszikus 8,52, kiegyensúlyozott 6,9

OTP Magánnyugdíjpénztár - klasszikus 8,15, kiegyensúlyozott 6,59