Warren Buffet az Egyesült Államok és talán a világ egyik leggazdagabb embere, 2006-ban a becsült vagyona elérte a 44 milliárd dollárt! Magyar viszonylatokban gondolkodva ez a vagyon szinte elérhetetlennek tűnhet.
Buffet olyan családban nőhetett fel, ahol szinte az anyatejjel szívta magába a gazdagsághoz vezető szemléletmódot. Ez sajnos nagyon sokunknak nem adatik meg. Hihetetlen puritalizmus jellemzi, magyarul nem a jelennek él, hanem bízik a jövőben, vagyis nem költi fölöslegesen a pénzét, hanem befekteti.
Újságkihordóként kezdett dolgozni és amennyit csak tudott megspórolt, megragadott minden egyes dollárt! Szinte nem vásárolt magának semmit - még autója sem volt - mert a pénzben soha sem az elkölthetőségének értékét látta, hanem annak befektetési lehetőségeit - vagyis a jövőbeli értékét.
Ha megtehettük volna, hogy 40 évvel ezelőtt pár ezer dollárt befektethessünk nála, mára ez az összeg több millióra rúgna! Buffet vagyonához képest most is rendkívül szerényen él, ma is ugyanabban a házban lakik, amit 1958-ban vásárolt és vezérigazgatói fizetése, az évi 100.000 dollár is igen szerény menedzsmenti fizetésnek számít.
A milliárdos siker-receptje nagyon egyszerű: takarékoskodni és befektetni. Takarékoskodott azért, hogy tudjon mit befektetni. Céltudatos és következetes volt.
Mi különböztet meg minket, átlag embereket a sikeres és vagyonos emberektől? Elsősorban az, hogy a legtöbben nem tudnak vagy egyszerűen nem hajlandók változtatni a pénzügyi szokásaikon. Akkor sem képesek megtakarítani, ha a fizetésük pl. a duplájára emelkedik. Sajnos azok a magatartásformák, amik cselekedeteinket befolyásolják alig változnak - kivéve, ha szándékosan teszünk ellene. De ehhez előbb szükséges lenne beazonosítani azokat a szokásainkat, amik meggátolják mindezt. A legnagyobb visszahúzó erő pedig a "nekem erre szükségem van" hozzáállás, mert ez a legtöbb esetben a vágyakon alapul és nem a valódi szükségleteken. A legtöbb fogyasztási cikk nélkülözhető, de a "nekem erre szükségem van" mindezt remekül megmagyarázza.
Pedig a legtöbb sikeres ember eredményei mögött az húzódik meg, hogy olyasmire is hajlandók, amit a legtöbb ember elképzelhetetlennek tart. Rendkívül vonzó dolog sikeresnek lenni, de az ahhoz vezető út már kevésbé elfogadható.
Számos sikeres és vagyonos ember naggyá válásának alapjait úgy teremtette meg, hogy évekig semmit sem költött magára és képesek voltak a minimumon élni. Ez alatt elsősorban az önerőből sikeressé válló vállakozó szellemű embereket kell érteni, mint pl. Heinrich Nestlé, Werner von Siemens vagy John Templeton a milliárdos vagyonnal rendelkező Templeton alap menedzsere. Kevesebbet költöttek, mint amennyit megkerestek és ezt a megtakarítást ügyesen fektették be. Sikerük természetesen nem csak ezen múlt, de ez az alap, ami nélkül nehezen képzelhető el az anyagi függetlenség.
A megtakarítást pedig sokkal könnyebb elkezdeni akkor, amikor alacsonyabb színvonalon élünk, hiszen még nem volt módunk a magasabb színvonalat megtapasztalni és ezért megszokni sem. A megszokás pedig rossz tanácsadó, mert megnehezíti az igények csökkentését. Ezért lemondani is könnyebb, hiszen amit nem ismerünk, arra nehezebb azt mondani, hogy "nekem erre szükségem van". Ha azt szeretnénk, hogy jobbra forduljon az életünk, először önmagunkon kell változtatni és feltérképezni azokat a rossz szokásokat és magatartásformákat, amelyek az állandó anyagi nehézségek szintjén fogva tartanak.
