Azt hallottam a múltkor egy rádió műsorban, hogy ha egy országban sokat költenek szerencse-játékokra, akkor abban az országban sokkal többen szegények, mint jómódúak.
Hogy ennek a kijelentésnek mekkora az igazságtartalma, azt nem nehéz belátni. Kezdjük azzal, hogy aki szegény, az meg van arról győződve, hogy az élete, a boldogulása nem rajta múlik! Hiszi, hogy az élet vele megtörténik és nincs módja saját sorsának irányítására. Anyagi helyzete tőle függetlenül – a környezet kényszerítő hatásának megfelelően alakul.
Milliónyi jobb sorsra érdemes ember bízik abban, hogy végre rámosolyog a szerencse a lottó főnyereményének formájában. Érthető, ki ne vágyna a nyereményre? A jómódúak is játszanak néha, azonban ők elsősorban a szórakozás öröméért és nem a nagy pénzért teszik próbára a szerencséjüket. Aki nem bízik magában, annak az első számú vagyonszerzési stratégiája a szerencsejáték és akár a jövedelme felét, vagy még ennél is többet képes erre a bizonytalan esélyre feltenni.
Akár tudunk róla, akár nem – de mindenképpen mi magunk vagyunk felelősek a sorsunkért. Hinnünk kell saját magunkban, ha nem akarunk középszerűek maradni és ha nem szeretnénk állandó küzdelmet folytatni pénzügyeinkkel.
Sajnos, azonban az állandósuló pénzügyi gondokat sokkal egyszerűbb elfogadni, mint felelősséget vállalni életünk alakulásáért. Másokat, a körülményeket okolni és az áldozat szerepét felvállalni ideig-óráig felmentést adhat. Azonban jobb óvatosan bánni ezzel, mert ebből a szerepkörből kimászni sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerül, hiszen saját magunkkal kellene szembesülnünk.
Akikkel az élet megtörténik, azok nagyon meggyőzően tudnak másokat hibáztatni. Mindenki hibás, amiért abban a helyzetben vannak, amiben vannak: a munkaadó, a főnök, a felettes, a beosztott, az üzlettárs, a szállító, az ügyfélszolgálat, a szülők, a családtagjaik, a gazdasági helyzet, stb...stb...mindig lehet találni célpontot, akire mutogatni lehet, akire át lehet hárítani a felelősséget, aki által saját magunkat felmenthetjük, de ugyanakkor az áldozat szerepét is magunkra öltjük.
Ördögi kör ez, mert aki áldozat, az bizony kiszolgáltatott is. Könnyű préda és jól kihasználhatóvá válik. Nem saját boldogulásán munkálkodik, hanem várja, hogy megtörténjen vele a csoda. Jövedelmét nem arra fordítja, hogy előre jusson, hanem pl. szerencsejátékokon keresztül gazdagítja az államot. Az pedig már külön vaskos téma, hogy ezek a pénzek a költségvetésből hová is vándorolnak?
Statisztikák a szerencsejátékokból befolyó pénzekről is készülnek, melyről érdemes kicsit elmélkedni:
● a Szerencsejáték Felügyelet 2006-os jelentésében azt olvashatjuk, hogy pl. a népszerű sorsjátékok (5-ös lottó, 6-os lottó, Sakndináv lottó, Joker, Keno, Putto, Luxor) együttes árbevétele 111,13 milliárd forint volt
● sorsjegyekre is elköltöttünk összesen 13,81 milliárd forintot
● sorsjátékokból 125 milliárdnyi játékbevételt ért el a Szerencsejáték Zrt, ebből 74,22 milliárd volt a tiszta bevétel
● a magyarországi szerencsejáték szervezők 2006-ban 71,41 milliárd forint játékadót, 16,66 milliárd személyi jövedelmadót, összesen mintegy 88 milliárdnyi adót fizettek be a központi költségvetésnek.
Sok kicsi sokra megy, talán érdemesebb lenne hasznosabb dolgokra fordítani!
